Elterjedés, élõhely: A Márna tudományos neve:Barbus barbus A márna Európa számos édesvizében õshonos, számos példánya él még Ázsiában illetve a Távol-Keleten. Európában több faja is él, pl.az ibériai márna (Barbus Comiza), amely Spanyolországban Madridtól nyugatra, a Tajo vízgyûjtõ területén él. Testsúlya nemritkán meghaladja a 10 kilogrammot.Tengerben is élnek a márna nemzetség képviselõi mint a Tengeri márna (Mullus barbatus). Díszhalként sokan tartják a díszmárnák számos faját, például: Szumátrai díszmárna, Rózsás díszmárna, Farkszalagos díszmárna.Ezek a fajok kizárólag Délkelet-Ázsiában élnek. Magyarországon két faj õshonos a Petényi márna (Barbus meridionali petényi) és a Márna (Barbus barbus). A Petényi márna tiszta vízû patakokban él, nevét Petényi János Salamonról kapta. A márnától igen könnyû megkülönböztetni, mert a farok alatti úszója eléri a farokúszó vonalát.TILOS KIFOGNI, VÉDETT ! A Márna sebes folyású mélyebb vizekben az aljzat közelében él, a homokos kavicsos aljzatot kedveli. Legjobb márnás vizeink a nagyobb folyó Tisza, Duna, Körösök, kitûnõ márnás víz a Dráva és a Rába folyó.

Testfelépítése, érzékszervei: Nyúlánk hengerded testû jellegzetesen torpedó alakú. Feje szintén nyúlánk, lapos, alsó állású szájjal. Orra hosszan elõrenyúló, két pár bajússzállal, melybõl egy pár közvetlenü a szájszegleténél helyezkedik el. a bajússzálakon rentgeteg ízlelõbimbó a kifinomult ízérzékelést segítik elõ. Háta olajzöldes árnyalatú, szürke árnyalatokkal tarkítva. Testét apró pikkelyek sûrûn befedik. Úszói vörhenyesek, kivéve a farok- és hátúszókat amelyek palaszürkék.Hátúszójának elsõ sugara kemény ún. bognártüske a többi úszósugár lágy (néhol a márnát a bognártüskéjénél fogva fel szokták kantározni).

Szaporodás, egyedfejlõdés: Ívása május-június hónapban zajlik. Rendszerint oxigéndús, köves aljzatú helyeken.