Minden évben nyár végén, a hagyományosan augusztus 20-án megrendezendő Olaszy Gábor emlékversennyel indul számomra a dunai horgászat. Ez nem jelenti azt, hogy előbb nincs értelme lemenni a Dunára, de előtte még túlságosan sok az apróhal, főként karika- és jászkeszeg. Minden tizedik halra jut 1 jobb (kiló fölötti) dévér. Ahogy hűl a víz, és közeleg a nyár vége majd az ősz, egyre több lesz a partszéli zónában is a termetes dévér. Az ősz közepe tájékán, szeptember végén, október hónapban (a víz hőmérsékletétől függően) pedig szinte már „csak” dévérkeszeg fogható. Ekkor olyan fogásokban és élményekben lehet része a horgásznak, amelyről eddig csak álmodott. Ja és nem győzöm hangsúlyozni, hogy mindez itthon, Magyarországon, a Dunán!

A nagy dévérek otthona közelebb van, mint gondolnánk!

Persze joggal merül fel a következő kérdés: „rendben van, hogy itt a Dunán, de mégis melyik szakaszán?” Némi túlzással akár azt is mondhatnám, hogy a teljes hazai folyószakaszon számíthatunk tömeges felbukkanásukra. Volt szerencsém már Duna minden ismert részén horgászni. Bősi vízlépcső alatt található üzemvíz csatornában (ez Szlovákiában van!) három évvel ezelőtt november végén 22 szép dévért sikerült feederbottal fognom. A legkisebb 70 dekás, míg a legnagyobb kettő kilós volt.

A főváros szívében kinek jutna eszébe horgászni?

Pedig érdemes!

Bár pont a vízlépcsőnek „köszönhetően”, a gyakori vízszint-ingadozás és a sodrás felerősödése miatt a felső, Győrtől Vácig tartó szakasz nem a legjobb dévéres vízterület manapság. A Győr alatt található híres Körkövön sem úgy jön már a dévér, mint a legendás időkben… A felső Dunán inkább a márna lett az uralkodó halfaj, és úgy tűnik, mintha a felgyorsult folyó lejjebb tolta volna a hőn áhított öreg dévéreket. Egy biztos, Budapesten – akár a város szívében! – már eséllyel pályázhatunk a „mohos hátú” dévérekre. Bizonyára sokan emlékeznek még a 2004. decemberi Sporthorgász címlapfotómra, amelyen Dávid Ferenc egy hatalmas (pontosan 2.774 gramm súlyú) dévérrel mosolyog, háttérben a Szabadság híd budai hídfője… Itt egy délelőtt folyamán 19,92 kiló dévért fogott, amelyek között a legkisebb 1,6 kilós volt!

Ki hinné, hogy ekkora halak élnek itt?

A dévér súlya 2.774 gramm

Ahogy haladunk lejjebb a Dunán, ahogy szélesedik és lassul a víz, úgy nőnek a dévérfogási esélyek. Jómagam legtöbbet Dunafalván horgászom. Számos írásban és filmben bemutattam már ezt a vízterületet. Sok neves verseny színhelye is volt már a híres dunafalvai kövezés. Mellesleg jegyzem meg, hogy a Baja alatt található Duna-szakasz, le Mohácsig (az országhatárig) minimum 30 kilométer olyan kövezett partszakaszt rejt, ahol bárhol számíthatunk dévérre, amelyek között nem ritka a kapitális egyed sem!

Nem hétköznapi zsákmány!

Ilyen dévérekről sokan csak álmodnak

A dunafalvai szakasz ismertségét a 30 éve folyamatosan, minden évben megrendezésre kerülő Olaszy Gábor emlékverseny biztosítja. Ez hagyományosan augusztus 20-án kerül lebonyolításra. Sajnos a vízállás szeszélyessége miatt az utóbbi években mind gyakrabban szorulnak ki a versenyzők ebben az időszakban a versenypályáról. Így volt ez idén is, amikor a kövezésre vezető utat a medréből kilépő öreg folyó zárta el. Ezen csak traktorral lehetett átmenni. A versenyen sajnos nem tudtam részt venni, de a szeptember végére meghirdetett Top Mix kupát már ki nem hagytam volna!

A híres dunafalvai kövezés ideális vízállásnál

Ez a kép 2005. augusztus 20-án készült, amikor 6 méterrel volt magasabb a víz a kelleténél, és a kompkikötő alatt került megrendezésre a verseny

Az évek (évtizedek) alatt kitapasztalt fogásoknak köszönhetően tudtam jól, hogy most van itt a nagy dévérek ideje. Biztos voltam benne, hogy a versenypályát egyértelműen ezek a halak fogják uralni, ezért az etetőanyagomat és a horgásztaktikámat hozzájuk igazítottam.

Ha a pályára vezető út felázott, az sem jelenthet problémát

A verseny előtt két napot horgásztam a pályán, és magam is meglepődtem, hogy mennyire eszik a hal. Egy átlagos, 3-4 órás horgászat során 20-25 kiló dévérkeszeget sikerült fogni. Köztudott, hogy a versenyen ez fogás – a megnövekedett konkurenciának köszönhetően – töredékére szokott visszaesni. A fogási esélyeket azonban tovább növelte az a szerencsés tényező, hogy három nap alatt több mint 1 métert áradt a víz. Emiatt a partszéli zónában 1,7 méterről 2,7 méterre nőtt a vízmélység, és megnőtt a víz áramlásának sebessége, amely még több halat tolt a part közelébe.

Az edzésen kifogott halmennyiség…

… már sejtette, hogy nem hétköznapi fogásokra számíthatunk

Számomra az már szinte megszokott, hogy Dunafalván, mindig a pálya kellős közepére sorsolok, amikor itt rendeznek versenyt… most sem volt ez másként… Csupán az bosszantott, hogy Papp Józsiról leszállt az átok, és mostanában azt húz, amit akar. Ő az alsó szélső helyen szeretett volna horgászni, belenyúlt a kalapba és mit húzott? Hát a hőn áhított helyet! Tudjuk jól, hogy folyóvízen ez akkora előnyt jelent, mint amikor a 100 méteres síkfutás során 20 méter előnyt kap valaki!

Papp Józsi a „nyerő” helyen

Nem is tétlenkedett sokáig, az alapozó etetés után, ez első leúsztatást követően már szákolta is a halat. Majd még egyet, és még egyet… Hát igen, erről beszéltem! „No mindegy, koncentrálj a saját úszódra!” bíztattam magamat. Kereken fél óra telt el, amikor az első dévéremet megakasztottam. Kicsit megkönnyebbültem, de a hátrányom elég tetemes volt.

Az alapozó etetés után..

… már csak csészével etettem

Mivel a versenyidő 5 óra volt, tudtam, hogy messze még a vége. Az első dévér kifogása után lassan kezdett az én halfogásom is felpörögni. Ha nem is folyamatosan, de azért „csipegettem” őket. A dolog érdekessége és talán a későbbi jó eredmény egyik titka az volt, hogy egy olyan erősen áramló vízben, ahol a vízszint 5 óra alatt 21 centit (!) emelkedett, nem a lapos úszós, megállított szerelék volt a nyerő! Mellesleg kereken 30 grammos Cralusso Torpedó lapos úszó tudott csak megállni, ez volt képes a csalit a fenéken fixálni. Logikusnak tűnt, hogy az erősen sodró vízben ez lesz a nyerő. És mi történt valójában? Aki ilyen úszóval és megállítós technikával horgászott, elvétve fogott halat. Nekem a 12 és 15 gramm nagyságú Cralusso Buborék adta a legtöbb kapást. Ez az úszó lassú, de folyamatos csalivezetést tesz lehetővé. Különleges testformája a lapos és a hagyományos duci úszók közötti átmenetet biztosítja, miközben azok minden előnyét magában hordozza.

A Cralusso Buborék (előtérben) most lényegesen hatékonyabbnak bizonyult, mint a „Torpedó sereg” (háttérben)

De ezzel sem tudtam folyamatosan fogni a halat. Ha 8-10 leúsztatás üresnek bizonyult, felvettem egy 10 grammos Exner Ikarosz (normál forgástestű „duci”) úszóval ellátott topsetet. Ez kizárólag csak gyors – hogy még pontosabb legyek, nagyon gyors – leúsztatást tett lehetővé. Józan ésszel végiggondolva, fel sem tenne ilyet az ember, hiszen egyetlen pillanatra sem lehetett megállítani. Nem könnyű a rohanó vízben horgászni vele, de megdöbbentő dolgokat produkált. Ha volt az etetésen hal, és sikerült akár egy pillanatra mégis meglassítani, szinte biztos, hogy nagyon határozott, lerántós kapás volt a jutalmam. A halak pedig az átlagosan kilós dévérek voltak.

Élmény a horgászat, amikor ilyen gyönyörű dévérek jönnek!

Ezt a két szereléket váltogatva azért mindig ki lehetett varázsolni valamit a vízből. Talán a verseny közepén jártunk, amikor az a hír jött, hogy Józsinak nem jön a hal. Illetve mögöttem egyre sokasodtak a nézők, ebből sejtettem, hogy talán sikerül(t) a hátrányt ledolgozni. Önbizalmamat tovább erősítette a harmadik órában kifogott 2.080 gramm súlyú gyönyörű balin.

A verseny legnagyobb hala ez a 2.080 gramm súlyú balin volt, amely dévérek elől vette fel a csalit

Ez a szép hal sem pusztán a véletlen műve volt, hiszen már fogtam egy kisebbet is, de arra nyilván magam sem számítottam, hogy ekkora is jöhet. A balin imádja a csontkukacot, amelyet ragasztva (kővel megnehezítve) szoktam bejuttatni. Ha van a közelben, szinte biztos, hogy tiszteletét teszi az etetésen. Persze eredetileg a darabos öreg dévéreknek (is) szántam.

2 gombóc földes szúnyog, 1 gombóc etetőanyag és 1 gombóc ragasztott csonti

Ezt toltam be etetőcsészével 15 percenként

A verseny vége felé már nem is Papp Józsiról, hanem Palotai Kristófról és Schmidt Attiláról beszéltek. A két ügyes folyóvízi horgász nagyon belendült, és kettőjük közül valamelyik mindig fárasztott, bár az ő halaik mérete talán kisebb volt, mint az enyém. Az A szektorban Kristóf még Papp Józsit is megelőzhette volna, ha nem törik el a hajrában a botja. Attila pedig az én (B) szektoromban az utolsó pillanatig küzdött, nem adta fel.

A jó folyóvízi kaja így oldódik a vízben

A nyerő csali a hal szájában látható

Te is megvagy!

A verseny végén az egyik legizgalmasabb pillanat, a mérlegelés következett. Papp Józsi az A szektorban 11.100 grammot, Palotai Kristóf pedig 10.060 grammot fogott. Ha nem törik el Kristóf botja… A B szektorban Schmidt Attila 14.820 grammot, míg jómagam 22.080 grammot mérlegeltem.

A győztes dévérzsákmány, balinnal

Top Mix - Supra Mix Kupa végeredmény
Dunafalva, 2006. szeptember 23.

1.	Döme Gábor	1 hsz	22.080 g
2.	Papp József	1 hsz	11.100 g
3.	Schmidt Attila	2 hsz	14.820 g
4.	Palotai Kristóf	2 hsz	10.060 g
5.	Varga György	3 hsz	9.600 g
6.	Györkő Attila	3 hsz	3.860 g
7.	Mike József	4 hsz	8.060 g
8.	Banelli Árpád	4 hsz	2.050 g
9.	Ambrus Huba	5 hsz	2.180 g
10.	Bóna László	5 hsz	460 g

A szép kupák gazdára várnak

Ezen a versenyben mindenki fogott halat (nem úgy, mint tavaly) és új rekord született az egy főre eső átlagfogásban, valamint az általam kifogott összsúly a TM-SM kupák eddigi legnagyobb halfogása, köszönhetően a gyönyörű nagytestű dévéreknek.

A Top Mix – Supra Mix Kupa győztesei

Nem jutott túl sok idő a pihenésre, ugyanis másnap egy újabb verseny várta a meghívottakat. Az Olaszy Gábor emlékverseny ebben az évben került 30. alkalommal megrendezésre. Talán az egyik legrégebbi, folyamatosan megrendezett verseny. A versenysorozat 26. évében (2002-ben) Varga Györgynek sikerült ötödszörre is megnyerni a versenyt, és így végleg az övé maradt a felbecsülhetetlen eszmei értékű vándorkupa. Az ebben az évben 60. születésnapját ünneplő (hál’ Istennek) mind a mai napig, aktív és jó egészségnek örvendő Varga György elhatározta, hogy megrendezi a Bajnokok Kupáját. Meghívta mindazokat, akik az Olaszy Gábor emlékversenyt már legalább egyszer megnyerték. Nyilván a három évtized alatt azért sok víz lefolyt már a vén Dunán, és sajnos nem mindenki tudott eljönni, hiszen van olyan, aki már az örök horgászmezőkön kergeti a halakat. Aki él és egészséges, és el is tudott jönni, az itt volt. Így a „VIP” klub végül kilenc fővel vágott neki a nem hétköznapi versenynek. Az idősebb korosztályra való tekintettel a rakós bot maximális hossza 11,5 méter lehetett, és a versenyidő is 3 óra volt.

A Bajnokok Kupája mezőny. Az előtérben egy élő legenda, Rimer Marci bácsi, aki 70 évesen is versenyzik!

A víz már nem áramlott olyan erősen, mint tegnap, és kifejezetten jót tett az előző napi feletetés. Jó volt látni, hogy a gombócok vízbe csapódása után, a legelső leúsztatást követően mindenhol görbültek a botok, nyúltak a gumik. A jó hangulatot és nem hétköznapi eseményt a gyönyörű idő tette teljessé.

Varga György, a verseny kitalálója minden dunai versenyen részt vesz. Hihetetlen rutin és tapasztalat van a birtokában! (ez a fotó a tavalyi TM-SM Kupán készült róla)

Ma meglepő módon a felső szélső helyre sorsoltam, kivételesen nem a sűrűjében horgásztam. Alattam Temesváry Gyula, alatta pedig Papp Józsi ült. Olyan tempóban jött a hal, hogy hármunk közül valaki mindig fárasztott, de nem ritkán mindhárman szákoltunk! A verseny közepétől látszódott, ha nem lassul a tempó, itt rekordfogások születnek. A halfogás üteme nem lassult, és jelentős mennyiségű halat fogtak a bajnokok. A mérlegelés során meglepő eredmények kerültek bejegyzésre. A legtöbb halat, 26.660 grammot nekem sikerült szákba terelni, amely az elmúlt 30 év fogásait is figyelembe véve az új jegyzett rekord! Nagyon büszke vagyok rá, hogy Bajnokok Kupáján sikerült ezt felállítani.

Rekordfogás a Dunán. A dunafalvai versenyek új jegyzett rekordja 26.660 gramm!

Olaszy Gábor Emlékverseny Győzteseinek Kupája végeredmény
Dunafalva, 2006. szeptember 24.

1.	Döme Gábor	26.660 g
2.	Papp József	12.600 g
3.	Temesváry Gyula	8.320 g
4.	Varga György	6.580 g
5.	Sirok Dávid	5.780 g
6.	Kovács Zoltán	5.260 g
7.	Rimer Márton	2.360 g
8.	Reich Tamás	2.100 g
9.	Bátai Ferenc	1.740 g

Megtisztelő ilyen csapat tagjának lenni!

Varga György főszervező és jómagam

A helyszín kiválóan alkalmas a nagyobb létszámú horgászversenyek lebonyolítására is. Emlékszem jól, hogy ideális vízállás mellett a 100 főt meghaladó létszám sem volt ritka az Olaszy Gábor emlékversenyen. Azon gondolkodtam, hogy jövőre itt is lebonyolíthatnánk egy Netbarát Horgász Találkozót szeptember vagy október hónapban. Olyan élményekkel gazdagodhatna itt jó néhány horgásztársunk, amely nem csak a „kiváltságoknak” adatik meg. Fontos megemlíteni, hogy nem csak rakós bottal lehet itt szép mennyiséget fogni, a feeder, a bolognai, sőt még spiccbot is számításba jöhet.

Mit szólsz ehhez, Predatek barátom, a NHT atyjaként – szerinted volna kedve ide eljönni és nagy dévért fogni a préri-tavi pontyfogóknak? Ha igen, van még némi időnk, hogy a szabályokat kidolgozzuk, és az időpontot pontosítsuk…

Ha esetleg nem jön a dévérkeszeg, fogunk majd jászkeszeget és márnát!