Hogyan fogjunk 3 óra alatt 2 mázsa halat

                    – Avagy törpeharcsa halászat elméletben és gyakorlatban

A hazai halfauna egyik legellentmondásosabb, saját tapasztaltok alapján vagy azok híján is utált élőlénye a törpeharcsa. A tógazdaságok, horgász egyesületek számára az utóbbi évek egyik legnagyobb gondja a túlzott méretet elérő törpeharcsa-populációk további szaporodásának megállítása, az állományok csökkentése illetve a törpeharcsa teljes kiirtása. A gondok főleg az utóbbinál jelentkeznek, hiszen mindenki kiirtani szeretné a törpeharcsa állományát, de – mivel emberi beavatkozással a törpeharcsa teljes kiirtása lehetetlen (emellett az „irtás” sem egy jól csengő magyar szó) – inkább a ritkítás szót használnám.

Sokfelé és sokfajta módszert használnak a törpeharcsa ritkítására, az egyik ilyen, tán legnépszerűbb módszer a törpeharcsa halászat, más néven törpeharcsa csapdázás. Ez a halászati mód a jó öreg varsás halászatból alakult ki, alapjai szinte ugyanazok, mégsem azonos vele. Egyik legjelentősebb különbség a varsás halászat és a törpeharcsa varsa között az, hogy a törpeharcsa varsába valamilyen csalogató hatású anyagot helyezünk ki, működése tehát nem csak a megfogni kívánt hal spontán mozgásán múlik.

Térjünk ki egy kicsit a törpeharcsa halászat szabályaira is!

Mint nevében is benne van, ez nem horgászat, hanem halászat, állami halászjegy szükségeltetik a műveléséhez, ugyanakkor sajnos sok helyen tapasztaltam az országban, hogy egyesületek, magántó-tulajdonosok mindenfajta halászati engedélyek nélkül varsáznak, csapdáznak. Volt olyan hely, ahol a helyi halőrök varsáztak, noha egyikük sem rendelkezett halászvizsgával. De a halászvizsga önmagában még semmit sem ér, szükségeltetik az illetékes Halászati Felügyelő írásos engedélye, s ezt is sokan elmulasztják kikérni. Csak miután ezek megvannak, akkor indulhat maga a halászat, amiről később részletesebben szólok majd, de van még egy nagyon fontos dolog: a lehalászott, kifogott halak megsemmisítésének módjáról is rosszak a tapasztalatok, egyes vizek esetén ez nem hozzáértőkben is nagyon rossz benyomást kelthet. Sajnos nagyon sok helyen a legalapvetőbb szabályokat sem tartják be (konkrét területeket direkt nem írok, mert szabálytalanságaik sokszor nem szándékosak, hanem kényszerből születnek). Jó helyzetben vannak azok az egyesületek, akiktől átveszik a lehalászott mennyiséget, utóbbi időben örvendetes tényként újból fellendült a törpeharcsa iránti külföldi kereslet, igaz, ez még nagyon nyomott áron jelenik meg, és a sajnos a törpeharcsa átlagmérete hazánkban folyamatosan csökken, ezért nagyon nehéz „túladni” rajta, de ez egy lehetséges kiút a „törpeharcsa alagútból”. De e lehetőség a legtöbb helyen nem adott, ezért nagyon sok helyen szabálytalan módon szabadulnak meg a törpéktől: földelés, égetés, állati takarmányként való hasznosítás stb. – mindez, valljuk be, etikátlan is, sőt hallottam olyan esetekről, hogy az átvett halat különböző etikátlan „kereskedők” méret szerinti átválogatás után visszaeresztik természetes vizeinkbe!

A gyakorlat

Tiszalúci Horgász Egyesület saját vizén – kisebb megszakításokkal – már több mint másfél éve folyamatosan ritkítja a túlszaporodott törpeharcsa állományt, és aki ismeri a több mint 15 km hosszú vadregényes vizet, az tudhatja, milyen mértékben volt elszaporodva a törpeharcsa holtágon. Ezt mi sem bizonyítja jobban mint, hogy taglétszámuk folyamatosan csökkent, és a napijegyes horgászok is elpártoltak e vízterülettől. A vetetőség tavaly elhatározta, hogy elkezdik a ritkítást. 2006. év elején kezdték 10 csapdával, és mára már negyven csapdával dolgoznak.

Eredményük magáért beszél: 150 mázsa a 2006. év végére!

Célkitűzésük a 2007. év végére: 300 mázsa!

Egy meleg júliusi napon Madarász Attila, a helyi halőr invitálására látogattam el a holtágra csapdaürítésre és tapasztalatcserére. A tapasztalatcseréből irányomban oktatás lett, de én ezt bántam a legkevésbé.

Innentől Attila segítőkész tapasztalatait teszem közzé!

Tehát ha valaki úgy gondolja, ez jó kis móka, az nagyon téved! A több századik csapda felhúzás után az is megutálja szegény ördögöket, aki addig valamilyen vonzalmat táplált irántuk!

Az sem igaz, hogy az ezredik törpe szúrás nem fáj. Jaj, dehogynem, ugyanúgy a zsigerbe hat ám! Az ember keze még jó időben is kicserepesedik a nyálkája után, télen a hidegben pedig a megfagyott törpenyálka az emberen különösen „remek” gyógyír! A gumicsizmát – akármennyire is nem szeretnénk – egyszer úgyis átszúrja. Attila nem is tudja, hányadik pár csizmáját használja.

Én is tapasztalhattam, hogy a második csapda felhúzása után már csuromvizesen pihegtem a csónakban, ez persze ilyenkor nyáron nem olyan vészes, de belegondoltam, hogy Attiláék novemberben is kint voltak a vízen!

Kétféle csapdát használnak. Az egyik rúgós elven működik, ez általában kisebb méretben készül...

… és vannak a merevített varsák, amik nagyobb méretűek. Természetesen a nagyobb csapdák fogósabbak, de van, mikor a kis csapdák többet adnak

Tesztelés alatt van még ez a kisméretű oldalnyílással ellátott csapda is, de amilyen kicsi, olyan fogós!

A csapdázás fő időszaka a nyári hónapoktól késő őszig, jég beálltáig terjed. Tavasszal is csapdáznak, de ilyenkor lényegesen kevesebb törpe kerül elő. Nyáron a partközeli vizeken eredményesebben csapdázhatunk, a mélyebb vizek ilyenkor kevesebb halat adnak, a hideg beálltával inkább mélyebb vizekre rakják a varsákat. A csapdákat 50 méternyire rakják le a vízben, így egy kilométeres szakaszon tudnak hatékonyan ritkítani.

Csapdák elhelyezése tavon, illetve holtágakon

Egyre nagyon figyelni kell! Mély vízbe, iszapos talajra nyáron ne rakjunk csapdát! Nagyon könnyen – akár pár óra alatt – beledöglik a törpe, és a döglött törpéhez nem mennek be a társai.

A csapdázás hatékonyságát először úgy tapasztalják, hogy a belső csapdák kevesebb törpét adnak, mint a külsők. Akkor fejeződik be egy szakaszon a csapdázás, mikor a csapdák egyformán kevés halat fognak.

Egy szakaszon elért fogási eredmények 35-40 csapdával

Csapdázáshoz eredményesen használhatjuk a vízközti réteget is. Ahol bedőlt fa van, nyugodtan kössük fel a varsát akár fél méterre a víztetőhöz is. Éjszaka szívesen felkeresik ezeket a helyeket is a törpék.

A varsákat mindig ellenőrizzük le, hogy egy kicsi lyuk se legyen rajta, mert a törpék megtalálják, és libasorban távoznak is a csapdánkból.

A csapdákba hatékonyság és gazdaságosság szempontjából legjobban bevált csali a szárított kenyér! Főleg azért, mert ilyen csalit szinte bárhol beszerezhetünk, olcsó, jól eltartható. Persze biztosan van ennél jobb csali is, de árban biztosan nem veszi fel a versenyt a szárított kenyérrel. Egy csapdába kb. egy kilónyi kenyér kerül.

A csapdába rakott szárított kenyér mágnesként vonzza a törpéket

Az eredményes halászat „jutalma”

Az igazi „hard” horgászpálya!

További segítséget a módszerrel kapcsolatban szívesen nyújt Madarász Attila halőr, elérhetőségeit e-mailben eljuttatom az érdeklődőknek.

Végül szeretném megosztani a törpecsapdázók jelmondatát, miszerint:

„Akkor leszünk eredményesek és boldogok, ha varsáink kevés halat fognak!”

Vadászi Tamás