Csónak

A csónakról nemhogy egy külön cikket, hanem könyvet lehetne írni, de most megkímélnélek Benneteket ettől. A lényeg: ha lehetőség van rá, stabil és csendes csónakot válasszunk. Én, ha tehetem, mindig faladikból horgászom. Csendesebbek, stabilabbak, kellően nehezek. Az alumínium vagy műanyag csónakokat nem kedvelem, mert általában könnyűnek és hangosnak tartom őket. Vannak persze ezekből is remek darabok, melyekből élmény lehet a horgászat, csak azokat megfizetni nem tudom. Persze az is igaz, hogy a jó csónakért - legyen az bármiből is - mindenképp mélyen zsebbe kell nyúlni. Ha már a zsebnél tartunk, az alumínium csónakok tulajdonosaira mostanában egyéb veszélyek is leselkednek. Az utóbbi időben néhány lelkes fémgyűjtő is "felfedezte" ezeket a környékünkön, hogy száradna le a kezük...

A csónak rögzítésére a legcélszerűbb, a leszúró karók használata. A Ráckevei-Dunaágon a 4 méter hosszú karók szinte minden helyhez elegendőek. A karók jellemzően félcolos horganyzott csőből készülnek, egyik végükön hegyesre kiképezve. A háromnegyed colos cső is jó, de dög nehéz! A karókat átlósan helyezzük el, azaz a csónak fara felől az egyik oldalon, az orrához közelebb pedig a másik oldalon szúrjuk le, mert így stabilabban tartanak. A csónak karóhoz kötéséhez célszerű merevebb kötelet használni. Olyan csomót kössünk rá, mely gyorsan oldható, szükségtelen kazalnyi bogot kötni rá. Ellenkező esetben később olyan mondatokat fogunk mondani, amiben az anya szó illetlen összefüggésekben szerepel... Ha a karó vége T alakban van kiképezve, akkor célszerű azt a csónakkal párhuzamos irányba állítani, mert így verjük neki legkisebb eséllyel a botot.

Csak egyszerűen, az is elég

Mentőmellény

A hajózásra vonatkozó jogszabály említést tesz egy bizonyos életmentő eszköz, a mentőmellény használatáról. Csak halkan megjegyeztem. Minden felnőtt ember maga dönt a saját sorsáról - legalábbis ebben az illúzióban ringatjuk magunkat nap, mint nap. De ha gyerek is van velünk a csónakban - márpedig hál' Istennek többször látok ilyet - akkor az ő sorsát nem bízhatjuk csak a szerencsére és saját képességeinkre. Legalább ilyenkor tessék használni! Öt-hatezer forint sok érte? Nagy felületű vizeken, ahol távol a part és a segítség, bizony életet menthet!

Egyre több boltban lehet találkozni vele

Megállás

Semmiképp se álljunk túl közel a nádhoz, a távolság legyen minimum egy csónakhossznyi, azaz legalább 5-6 méter. Lehet több is! Nagyon fontos ugyanis, hogy legyen előttünk némi hely, ez a fárasztás sikere és horgászhelyünk "békéje" érdekében elengedhetetlen. Ha egyedül vagyunk, akkor a csónak fara nézzen a nád felé, így a leginkább kényelmes és biztonságos. A megállásnál vegyük figyelembe a szél és a hullámzás irányát is. Ha négy órán keresztül az oldalpalánkon csobognak a hullámok, akkor a gyengébb gyomrú horgász zöld lesz és tengeri beteg, a gyengébb idegzetű pedig megőrül. Nekem sem a gyomrom, sem az idegeim nem túl erősek... Ha nem tudok olyan helyzetet elfoglalni, hogy az a bedobást, a szerelék helyben tartását és általában a normális horgászatot lehetővé tegye, inkább másik helyet keresek.

Ez már elég közeli, de néha a hely megkívánja

Fontos! Amennyiben horgászhelyünk közelében motorcsónak - vagy hajóforgalom van, úgy legyen gondunk arra, hogy ezek hullámai ne kapjanak minket éppen oldalba. Fürödtem már e miatt, azóta - érdekes - erre mindig figyelek.

Zárt öblökben, tisztásokon és általában olyan helyeken, ahol nem tudom a halat a nyílt víz felé kivezetni, ott nem is horgászom. Ilyen helyeken csak adj király katonát lehet játszani. Itt, ha megakaszt az ember valamit, akkor nem tesz - nem tehet - mást, mint belekapaszkodik a botba, és daru módjára megpróbálja beemelni a halat. Egy két-három kilós pontyot kellően erős felszereléssel mellre lehet venni, mondjuk egy tízkilóst gyakorlatilag semmivel. Tehát mindent, amit a nádi horgászattal kapcsolatban írok, kérem, nézzétek, értékeljétek ezen keresztül. Aki horgászik ilyen körülmények között is, az nyilván a fékbeállítással, helykereséssel, horogmérettel és néhány más dologgal kapcsolatban tőlem eltérő következtetésekre jut.

Egyedül vagy kettesben?

A nádi horgászatról azt tartják, hogy magányos műfaj. Én nem osztom ezt a vélekedést, úgy gondolom, hogy kár lenne egy jó beszélgetést, egy közös horgászatot kihagyni a közfelfogás miatt. Ha ketten vagyunk a csónakban, akkor nem a csónak fara, hanem az oldala néz a nád felé és némileg nagyobb távolságot célszerű a horgászhelytől hagyni. Fontos viszont, hogy partnerünkkel egymásra figyelve tudjunk a csónakban mozogni, mert ez így már kifejezetten veszélyes üzem! Megjegyzem, hogy a Balatonon - és néhány más tavunkon - használatos dióhéj csónakok lelkivilágát nem ismerem, lehetséges, hogy a fenti megállapítás ezeknél nem állja meg a helyét.

Tapasztalatom szerint a normális beszédhang nem zavarja a halakat, még sekély vízben sem. Mindenképp kerülni kell azonban a koppanó, zörgő hangokat. Ha sikerült az evezőt a trepnire ejteni, a kikötőláncot a vízbe vagy a csónakba lökni, akkor bizony egy-két órás halszünetre számíthatunk. Nem mindig, de sokszor igen.

Egy bot, vagy kettő?

Én általában két bottal kezdem a horgászatot, s teszem ezt mindaddig, amíg ki nem derül, hogy az adott hely melyik szegletében mozognak leginkább a halak. A két úszó között mindig akkora távolságot tartok, ami esélyt ad arra, hogy gond nélkül fárasszak. Ha sok kapás van, az egyik botot kiveszem, ha nem, akkor mindkettő marad. Egy biztos: ha rendesebb halba akadunk, akkor tíz esetből hétszer össze fogja szedni a másik szerelékünket. Ilyenkor jobb, ha magunk vagyunk, mert a nézők nagyon szoktak röhögni ezeken a jeleneteken. Ez van. Ha ketten horgászunk a csónakból, úgy érdemes ezt a dolgot kicsit jobban átgondolni...

Nézzünk meg még néhány dolgot, amivel sikerült a csónakot telepakolnom!

Merítőháló

Használjunk erős kivitelű, nagy merítőszákot, ha lehet, nyele ne legyen rövidebb másfél méternél. A manapság kapható nagy, még nagyobb és rettenetesen nagy pontyos merítőkbe minden belefér, amit a nádból ki tudunk fogni. Adná Isten, hogy egyszer akkora pontyot fogjak a nádban, aminek a farka még ezekből is kilóg. Tartok tőle, hogy erre még várnom kell kicsit...

Használjunk nagyméretű merítőt!

Egy ötkilós szinte eltűnik benne...

Lámpák

Ha éjszaka horgászunk, mindenképp jól jön egy fejlámpa. Csalizhatunk, szerelhetünk, dobhatunk és fáraszthatunk úgy, hogy közben mindkét kezünk szabad. A LED-es megoldásúak kíméletesebbek a pénztárcánkhoz és a legtöbb helyzetben elegendő fényt adnak. A hagyományos izzós megoldásúak viszont általában erősebb fényűek, mellyel szükség esetén messzebbre ellátunk. Igaz kicsit drágábban. A fejlámpa mellett van nálam egy erősebb fényű kézilámpa is. Ezt általában arra használom, hogy bizonyos időközönként végignézek vele a nádon. Ha másodmagammal vagyok, akkor ezzel segíthetek a társamnak a fárasztás során. Figyeljünk arra, hogy a vízfelszínre mindig laposabb szögben világítsunk rá, mert így nem zavarja a halakat. Ez elsősorban a sekélyebb vizekben fontos.

Egy hagyományos és egy LED-es fejlámpa. És a 'verekedős' amerikai

Az elején említett távirányítós akkumulátoros lámpát a következőképp használom. Magam mögé teszem a csónak orránál lévő padra. A távirányító a nyakamban lóg egy madzagon, mint a mobiltelefonok sokak nyakában manapság. Fárasztáskor egy mozdulattal bekapcsolható, nincs láb alatt és a csónakban, körülötte remekül lehet látni általa. Holdvilágos éjszakákon néha felesleges, mert a Hold elég fényt ad ahhoz, hogy lássuk, amit kell. Ilyenkor csak azt a funkciót tölti be ez a lámpa, hogy egyes éjszaka motorozó "sportemberek" engem lássanak, ha szükséges.

Az akku annyira nehéz, hogy nem borul könnyen a lámpa

A távkapcsolót nyakba véve semmi nincs útban

Ruhák

Mindenki öltözzön úgy, ahogy kényelmes, ahogy ilyenkor szeret. Az azonban biztos nem jó, ha fázni vagyunk kénytelenek. Az augusztusi esték, éjszakák bizony már csíphetnek rendesen, pedig délután ötkor még a póló is lekívánkozik rólunk. Az idén júliusban is volt bizony ilyen. Gondoljunk hát erre is. Az esőruha azt hiszem, nem szorul magyarázatra. Soha nem indulok fedetlen fővel horgászni, sem a nádashoz, sem máshova. A sapka, kalap jó a nap ellen, jó az eső ellen, jó a szemünket zavaró fények ellen.

Szúnyogriasztó

A szúnyog Isten legrettenetesebb teremtménye. Kicsi és gyors, ezért nehéz eltalálni. Ha mégis sikerül azzal sem érünk sokat, mert rengetegen vannak. Csípése fájdalmas és viszket. Hangja az egyik legidegesítőbb a világon. Nő. Folytassam? Valami legyen hát nálunk ellene. Semmi nem elég hatékony, tehát megúszni nem fogjuk, de legalább próbálkozzunk!

Szék

Én mostanában egy kempingszéken ülök, de ez csak azért van, mert jelenlegi csónakomban másképp egyszerűen nem lehet hosszú távon megmaradni. Azért legtöbbször nem szükséges, főképp, ha az ülésdeszka elég széles és van hely kinyújtani a lábunk. Nem árt azért a fenekünk alá valami puhább dolgot is tenni, jól jöhet. Aki kuporgott már órákat egy helyben a deszkán, az tudja, hogy ez nem csak fontoskodás.

Kaja, pia, cigi

Órák hosszat, sokszor a nyári melegben horgászva, kell a folyadék. Hiánya nem pusztán kellemetlen, hanem egészségtelen is! Ennivalót vigyen mindenki annyit, amennyire szüksége van. Azok a csökkent értelműek, akik bagóznak, mint én, könyörgöm, ne pöcköljék a vízbe a csikket, van abban már elég! Valamibe gyűjtsék össze, és a parton dobják ki a többi szeméttel együtt.

Rend a lelke mindennek

Végül egy fontos dolog. Legyen a csónakban mindig rend körülöttünk, közvetlen közelünkben ne legyen semmi láb alatt. Legyen meg mindennek az átgondolt helye, ne kelljen semmit keresgélni. Ez nem csupán azért fontos, hogy ne menjen el halunk e miatt, hanem elsősorban azért, mert ha valamiben elbotlunk, valamire rálépünk, az igen komoly sérüléseket is okozhat. Egy nagy testű hal fárasztása során komoly erők ébrednek, nem lesz lehetőségünk e közben más dolgokkal foglalkozni. Legyen a horgászat öröm forrása, ne egy esetleges hosszan gyógyuló sérülésé. Jórészt csak odafigyelés kérdése.

Sokat írtam már, megvan hát a felszerelésünk, csalink, csónakunk és a hitünk. Most már csak meg kellene találni a halat! Ezzel próbálkozom a következő részben.

Őt keressük...